Pár éve a halottak napját a családban kicsit másként ünnepeljük. Ennek az oka én vagyok, pontosabban a spanyol és mexikói mániám.
A halottak napja mindenkinek nagyon szomorú, de felénk olyan sok haláleset volt a családban és baráti körben az elmúlt 10 évben, hogy lelkileg nagyon megterhelő lett átvészelni ezt a pár napot. Pont ezért a többi családi ünnep se sétagalopp, de a halottak napja kifejezetten nehéz ünnepé vált számomra.
Ahogy olvasgattam mely nép hogyan ünnepli ezt a pár napot, rájöttem hogy nekem a legszimpatikusabb a mexikói hozzáállás.
Okt. 31. nem a szellem és démonidéző halloween napja, hanem a kis angyalkáké, a meghalt kisgyermekek napja. Nov. 1. mindenszentek és Nov 2. a halottak napja. Ez kicsit morbidnak tűnhet a sok színnel, sok csontvázzal, de a külsőségek ellenére nem az elmúlást, hanem az élet körforgását ünneplik. Az örök életet, a halhatatlan szellemet. Sokkal közelebb áll a katolikus hithez mint a boszorkány és egyéb rémségek napja. Sokkal nyugodtabb vagyok ezeken a napokon, mint annak előtte. Készülök rá, mint a húsvétra. Ugyan úgy kimegyünk a temetőbe és ugyan úgy gyújtunk gyertyákat mint azelőtt, de az előkészületeket úgy végzem mintha valóban vendégeket várnék.
Elkészült az ofrenda, ajéndékokkal felajánlásokkal. Holnap reggel a kancsót finom kakaóval fogom megtölteni, mert a pan de muerto azzal nagyon finom.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Nincs moderáció, csak nem adok esélyt az egymásról puskázásnak.