Rovás hagyományok a bolognai rovásemlék alapján

 A könyv tanulmányozása megerősített abban, amit eddig is tudtam, de most már bizonyos vagyok.

Az ilyen és ehhez hasonló összerovásoknak nevezett valamik, inkább csak játékok, de nem a rovás hagyományaira épül. Nem rendezett, hanem kuszaság az egész. Titkosírásnak tökéletes, de én meg se kisérelem feloldani.

 

Az előbbit ellensúlyozva, hoztam néhány szabálynak is mondható valós szokást, ami a rovásemlékben fellelhető :

részlet a 70. oldalról:

És még egy. A szó eleji "A" hangot sem kell jelölni. 

Átnéztem néhány szót, és kiírtam azokat a szavakat amiket érdekesnek véltem.

A Piroska szó összerovással talán egy hibásnak tűnik, de a mellékletben is a kis e"r" nagyon közel volt az e"s" lábához.

Érdekesnek találtam, hogy a rovásboton megjelenő hagyomány szerint, az e"h" és az "e" hangra,  ugyan azt a jelet használták. Találtam olyan szót is ahol az "e" megjelent, de zömében csak az e"h" jel szerepelt.

A másik, amire felhívom a figyelmet, hogy az "ak" jel valóban bárhol megjelenhet a szóban. NEM szóvégi "k". Vagy éppen szó eleji. mert valaki nagybetűnek használja. Ilyennel is találkoztam már.   

A ma használatos e"j" jel többnyire  az "i" megfeleltetése volt ebben az írás emlékben.

A hagyományok nagyon erősek voltak: Szent Istvánra csak "s""t" jelekkel vagy "st" ligatúrával  utaltak.

Boldogasszony pedig minden esetben "bo""g" "sz" "ny".

Számomra Szent Anna nevének megjelenítése volt a legérdekesebb. Az Anna név mellé az asszony jelző van kapcsolva. "a""n" (Anna) "s""ny" . Az e"s" jel megtévesztően úgy néz ki mint ha az e"n" tükörképe lenne vagyis így nézne ki "a""n""n""ny". De az hibás lenne.