Gondolkodtam sokat, s az a személy aki soha nem hagyja szó nélkül "kiborulásaimat", bizony levelében rávilágított valamire. Mégha ez csak a sorok között is volt elrejtve.
Egy régi- régi mondás. A türelmetlenségem elfelejtette velem.
Hát köszönet képpen fogadd tőlem ezt a versikét, mely azt hiszem , pont a jelen helyzetre illik.
Nagyon remélem most nem hagytam benne hibát. Ha igen, akkor a feladat, hogy megtaláld. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Nincs moderáció, csak nem adok esélyt az egymásról puskázásnak.